Ászok pincék és a cirfandli

A  Mecsek lábánál lévő borvidék borkultúrája a római időkig nyúlik vissza. A történelmi feljegyzések szerint a borkultúra meghonosítói a rómaiak voltak, ezért állíthatjuk, hogy a szőlőtermesztésnek igen komoly hagyományai vannak ebben a térségben.

A Mecsekportál információja szerint a mecseki szőlőkultúrával kapcsolatos első fennmaradt oklevél 1332-ből származik, amely egy Patacs feletti szőlő eladásáról szól. A német származású lakosok megjelenésével 1340 körül, a korábbi gyakorlattal szemben már nemcsak a városban és közvetlen környékén, hanem a kissé távolabbi térségekben is vásároltak vagy zálogba vettek birtokokat. A bor értékéről tanúskodik Sulyok György pécsi püspök végrendelete, amelyben János királyra hagyományozta 100 akó borát ,,mint egyetlen értékes tulajdonát””. Ezekben az időkben a Pécsről elszármazott bort országszerte a legjobbak közé sorolták.

A török hódoltság korában a fehérbor mellett meghonosították a vöröset is, de szintén ebben az időszakban virágzott fel a gyümölcskertészet. A török Üszküdarból származó Kadarka nagy hírnévre tett szert, ám ez a fajta nem a Mecsekalja, inkább a szekszárdi borvidék jellegzetes szőlőjeként lett később ismert.

A borvidék különlegessége a Pécsi Cirfandli. A Mecsekalja klímája napjainkban szubmediterrán jellegű, legmelegebb, leghosszabb tenyészidejű borvidékünk. Csapadéka közepes, inkább vízben szegény. Földje palán, vörös homokkő és mészkő málladékán, s löszön képződött barna erdőtalaj.

A borvidéken dolgozó gazdák célja, hogy a hagyományos eljárások megőrzése mellett új technológiákat is alkalmazva kiemelkedő minőségű, könnyed, alacsony alkoholtartalmú fehér borokat készítsenek. Boraik minőségét következetes terméskorlátozással, a szőlő gyors feldolgozásával, az erjesztés irányításával és a gondos borkészítéssel garantálják. Üde, fiatalos, friss boraik segítségével szeretnénk megismertetni az emberekkel a borkultúrát, s helyét a gasztronómiában.

Mozsgó község határában található Andreas Ebner, aki a térség legismertebb borásza , Szigetvárhoz közeli tájon gazdálkodik. A szép hosszú jegenyesor és az apró kápolna, ami ott látható, a szőlőhegy jelképe is lehetne. A fiatal, dél-tiroli származású borász jelenség a mecsekaljai borvidéken, felpezsdítette az életet olaszos temperamentumával, jó stílusával.

Andreas Ebner kizárólag saját telepítésekből dolgozik, nem bízik senki másban, csak a saját munkájában. Az agyagos, kötött talajon termő szőlők fele Pinot Noir, amelyből egy fajbor készül, a másik felén Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc és Merlot osztozik, és együtt alkotnak egy bordeaux-i stílusú házasítást. A tőketerhelés 1,2-1,3 kilogramm háromszori szőlőválogatás után. A fajtákból többféle cuvée és fajborok is (Pinot Noir) készülnek, amelyek nagyon népszerűek az egyedi ízekre vágyók körében.

A bor szerelmeseinek tudni kell, ha a Mecsekalján járnak, hogy a Mohács-Bóly térség Fehérborút Egyesülete Bólyon található. Tüzes, alkoholban és savakban gazdag borokat lehet inni a környéken, személyre szabott programok megszervezését is vállalja az egyesület, érdemes felkérni a szakembereket, hogy segítsenek a legjobb pincelátogatásokat összehozni. Egy-egy borásszal lehet hosszabban elbeszélgetni, mert sok okosat hallani tőlük, még életbölcsességeket is kaphatunk.

Ha előre megtervezzük az utunkat, akkor bármelyik esztendőben beírhatjuk a naptárba: ősszel a mohácsi szüreti fesztivált meg kell nézni.  A környék borai mellett ételspecialitásokat is megkóstolhatnak a látogatók. Mindig rendeznek bogrács-főzőversenyt is.