A Balaton déli partvidékén, részben a Bencés-uradalmi és az egykori Festetics-birtokon, részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéravész után virágzó szőlő- és borkultúra alakult ki. Az immunis pannon homok talajokon telepített szőlők a 19. század végén a bortermelők ezreit mentette meg a koldusbottól. A borvidék igazi felvirágzását azonban a 20. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és közép kötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a tudatosan megválasztott fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak.

A borvidék jelenleg több mint tízezer hektár.  Mivel az egyik legvonzóbb magyarországi turistaközpontban, a Balaton mentén helyezkednek el a területek, így az átlagosnál nagyobb a látogatottságuk.

A Balatontól délre elterülő tájon a domboldalak szőlőire kedvezően hat a tó közelsége, amely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A szőlők kis része homokon települt.

A dél-balatoni borvidéken elsősorban a fehérborszőlő-fajták terjedtek el, de vörös borszőlő termesztésre ugyancsak kiválóan alkalmas a terület. A borvidék borainak fajtaválasztéka igen bőséges. A fehérborok (Olaszrizling, Sárgamuskotály, Irsai Olivér, Királyleányka, Rajnai rizling, Chardonnay, Sauvignon Blanc) illatban és zamatban gazdagok, jellegzetesek, savasak. A vörösborok ugyan kisebb mennyiségben készülnek, de minőségben felveszik a versenyt a fehérborokkal. Jellemzően inkább a ,,burgundi” jellegű, gyümölcsillatokat, zamatokat adó vörösborok készítésére alkalmas ez a borvidék. Különösen a Balatonboglári Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Merlot kiváló minőségűek. Az utóbbi időben a hazaiak legjobbjaként tartják számon az itt készült pezsgőket.

A Dél-Balatoni Borút Egyesület minősített borút állomásai lehetőséget teremtenek az igényes borkóstolásra és vásárlásra minden kedves vendég számára.