A hajós-bajai borvidék az alföldi szőlőtermelő tájba tartozik. Meleg, mérsékelten száraz éghajlat jellemzi. Mint ahogyan a többi dél-alföldi területeket, a hajós-bajai borvidéket is rendkívül sok napsütés éri. A napfényes órák száma a csongrádi borvidék után itt a legmagasabb: 2100 óra. Az évente hullott csapadék mennyisége viszonylag kevés, eloszlása pedig igen szeszélyes. A borvidék a Duna-menti löszháton terül el. A kiemelkedőbb ültetvényeket főként humuszos homoktalajon telepítették.

Az első írásos bizonyíték a terület szőlőtermesztéséről 1075-ből származik, amikor is megemlítik a folyók árterében zajló lugasos szőlőművelést. A 16-17. században ezt a térséget is elérte a vörösbor-kultúra. Mária Terézia fokozott telepítés alá vonta az alföldi termőtájakat a futóhomok megkötése céljából. Ekkor települtek le a német szőlőmunkások a hajós-bajai borvidéken. Elterjedtek a löszbe vájt borospincék, és a német szaktudás rövid időn belül felvirágoztatta a térség szőlőkultúráját.

Ez a terület a régi alföldi borvidék egy részéből jött létre 1990-ben. 1998-ban névváltozáson esett át, amikor is a hajós-vaskútiról hajós-bajai borvidékre keresztelték át. Területének nagysága nem változott. Módosult viszont az ültetvények művelésmódja. Jelenleg 80%-ban magas művelésű szőlőterületekkel találkozhatunk ezen a tájon.

Igaz, ma is magasabb a fehérbor- szőlők aránya a borvidéken, mégis a vöröset adó szőlőfajták bírnak komolyabb jelentőséggel. A legelterjedtebb mennyiségben a Kékfrankos, de nagy arányban találhatunk Zweigelt, Cserszegi Fűszeres, Kunleány, Chardonnay, Cabernet Franc, Olaszrizling, Rajnai Rizling és Kadarka ültetvényeket is.

Bár a hajós-hajai borvidék adottságai nem a legoptimálisabbak, a vezető borászatok a modern technológiájukkal, céltudatos ideológiájukkal úttörő szerepet töltenek be a vidék szőlőtermesztésében és bortermelésében. Ezt az irányt követve a térség újra büszkélkedhet kiváló minőségű, jól iható boraival.