A történelmi feljegyzések szerint hazánkban a minőségi borkészítés Pannonhalmán kezdődött, méghozzá az apátság bencés papjaihoz fűződik. A Szent Márton-hegyen kultikus rendezvények keretében kóstolták meg az újbort, nagy ünnepnek számított ez. A környék szőlőhegyein löszfalakba vájt lyukpincék találhatók, érdekesek, tele finom borokkal. A Pannonhalmi Apátságban még a szószékről is hirdették a szőlőtermesztés fontosságát, a borkészítés jelentőségét. Az apátság alapító levelében is benne találtatik a szőlőtermesztés fontossága. Sok anekdota szól arról, hogy a főapát miként kínálta vendégeinek a bort. Az egyik legkedvesebb a prospektusokban is helyet kapott, eszerint egy alkalommal a főapát óbort és újbort is tett a vendége asztalára. a látogató minden noszogatás ellenére csak az újbort itta, s amikor a főapát már huszadszor is megkérdezte, miért csak az újbort issza, így felelt: Ha olyan jó lenne, megitták volna azt a nedűt már új korában.

A borvidék mérsékelten száraz, meleg része ez az országnak, enyhe tél szokott lenni, ami kedvez a szőlőtermesztésnek. Illatos, zamatos fehérborok jellemzőek a vidékre.

Pannonhalmán a bencések a rómaiak nyomdokain járnak, 2001-ben újjáélesztették a területen a borkultúrát. Saját borászatot hoztak létre, amelyben a saját területükön termelt szőlőt dolgozzák fel. A pince, nyitva áll a vendégek fogadására mindennap. A bencések a termőterületük kétharmadán fehér, a többi részén piros szőlőt ültettek. A Rajnai rizling, a Sauvignon Blanc, az Olaszrizling, a Tramini, a Chardonnay, a Pinot Blanc a sláger, a vörösek esetében pedig a Pinot Noir, a Merlot, a Cabernet Franc.  A pincében csodás kóstolóterem található.